Szlovén tájakon

2019. szeptember 13-án korán reggel indultunk Lendvára, útközben találkozva a szombathelyi zenésztársunkkal, Horváth Ferenc cimbalmossal, aki azon ritkaságszámba menő nyugat-dunántúli (vonós cigány)zenei (és népzenei) hagyomány talán utolsó képviselője, mely szerint a cimbalom ún. zsidó-stimmre van felhangolva. Ez azt jelenti, hogy az egyes zenei hangoknak megfelelő húrok más pozícióban, más sorrendben vannak feltéve a hangszerre, így ez nyilvánvalóan más ütési rendet kíván, mint az általános cimbalomhangolás esetében (nem is tud minden cimbalmos ilyen hangolású hangszeren játszani). Ő ezt a hagyományt körmendi születésű lévén a családjából örökölte. A rédicsi benzinkúttól aztán vele együtt közelítettük meg az I. sz. lendvai kéttannyelvű általános iskolát, ahonnan különbusszal a gyerekekkel utazva a már hagyományosan is csak szlovénajkú, Muraszombattól délre fekvő szlovén országrészbe mentünk, ahol szlovéniai iskolai művészeti csoportok találkozója volt, amely idei helyszínéül a takaros, dombos Sveti Jurij ob Ščavnici községet választotta. A lendvai magyar gyermek néptánccsoporton kívül nem volt más magyar előadó a tanácskozást megelőző műsorban és más folklórprodukció sem, hanem középiskolások által előadott színjátszás, valamint szólóéneklés, stb., így nyilvánvalóan üde színfoltot jelentett a résztvevőknek a magyar nemzetiségi csoport fellépése, amely Bőröndi Róbert mezőföldi koreográfiája volt.