Beszámoló 786116/00200 számú, Halmos Béla Program Kollégium programjáról

A pályázat címe: Folyón innen, folyón túl népzenei tábor megvalósítására a magyar identitás megőrzésének jegyében

A X. Nemzeti Identitástábor keretében került megrendezésre a Harangláb Népzenei Együttes hagyományos népzenei tábora Kézdivásárhelyen. A tábor napi munkájában előadóként vett részt: Tóth Tamás, gimnáziumi tanár, zenész. Délelőttönként az előadó két órában általános népzenei ismeretekre tanította a gyerekeket. Délutánonként három szakmai közreműködőkként a Harangláb együttes tagja és vendégei a nap kijelölt előadójaként saját hangszerüket állítva a középpontba hangszeres ismereteket oktattak másfél-másfél órában: 2022.07.16-20. Napi program: Schreiner Jenő hegedű, Tóth Ugyonka Frigyes tambura; Páli Tibor koboz.

Az idei tábor oktatási középpontjában a tambura népzenei szerepe állt. A tambura ugyan nem ősi magyar hangszer, inkább szláv (horvát) eredetű, de a huszadik század elején-közepén a déli határoktól egészen Paksig elterjedt zenekari hangszer volt Magyarországon is. Ma újra fénykorát éli, ugyanis a Délvidéken gombamód szaporodnak a zenekarok, kortól és nemtől függetlenül. Itt a népzenén van a hangsúly. A nap a hangszercsalád egy-egy tagjának a bemutatásával kezdődött: kisprím, E és A hangolású bassprím, tamburakontra, tamburabőgő és a két hangszer közötti átmenetek játszására használt tamburacselló. Gyakorlatban be lett mutatva a tamburák helyes hangolása, illetve előtte természetesen a húrozása is. A tamburaprím szóló hangszer, amelyen legtöbbször a prímás (zenekarvezető) muzsikál, de ezt a szerepkört betöltheti a bassprímás is, attól függetlenül, hogy E vagy A hangolású. Mindhárom hangszeren be lett mutatva, hogyan lehet megszólaltatni, amihez pengető (lehet ökörszarv, de műanyag is) szükséges. A pengetés a zene stílusától függ, ugyanis nem egyformám szólaltatjuk meg a hangszert egy hallgató tipusú zenénél, ahol tremolózni (gyorsan, és rövideket pengetve), illetve csárdás, vagy ugrós zenénél, ahol a ritmuson van a hangsúly. A tamburakontrát lehet kétféleképpen hangolni: van a hagyomános, és az úgynevezett „farkas stím”. Ez utóbbi könnyebb, ugyanis a felső, mély E húrt letesszük alulra, és a két magas E húr közül az egyiket felváltja. Hangzásra természetesen van különbség, de sokkal könnyebb megtanulni, és a kevésbé gyakorlott, illetve technikás zenész is tud rajta játszani. A nagybőgő hasonlít a vonós bőgő társához, azzal, hogy itt a nyakrész be van kottázva, és pontosan kell lefogni a hangokat, valamint erős kéz kell hozzá, ugyanis a fém húrok gyorsan kikezdik az ember ujjait, ha nincs hozzáállva a bőgőzéshez. Itt szintén pengető kell, ami lehet természetes, illetve műanyagból készült. A tamburacselló tulajdonképpen hanyagolható a kislétszámú zenekarból, de amennyiben van rá megfelelő tudású zenész, nagyon szép hangzást ad, átmenetet képezve a bőgő és a kontra között. A hangszercsalád fenti tagjai lettek a táborban bemutatva. A tanulók naponta gyakoroltak velük, de az érdeklődők is kipróbálhatták őket.